Születésnapom alkalmából fogadjatok most tőlem szeretettel egy igazán személyes bejegyzést. Elmesélem Nektek életem egyik legkülönlegesebb szülinapi ajándékának történetét.:-)

Viktor a kapcsolatunk kezdete óta imád meglepni. Figyel rám, elraktározza az infókat és a megfelelő időben és helyen előrukkol a vágyaimmal. Így vacsorázni indulva várt már családdal, barátokkal teli limuzin a ház előtt, de olyan is előfordult, hogy egyik pillanatról a másikra bekerült a lakásba a régóta áhított digitális zongora is... :-) Szóval nincs is mit csodálkozni azon, hogy a leánykérést is megcsavarta egy kicsit...:-)

2012 februárját írjuk, épp csak pár hete értünk haza egy közös, fél éves bahreini zenélésből. Egy szimpla, hétköznapinak gondolt estén, belépve a szobába azt láttam, hogy Viktor pakol. Bőröndökbe. Hevesen. Első blikkre azt gondoltam, hogy kész, ennyi volt, elköltözik, ki tudja miért, de elhagy...de aztán lazán odaszólt, hogy én is pakoljak, mert másnap utazunk, méghozzá Tunéziába. Szerintem lehetett egy fejem, mert bizonyítékként meglengette a repülőjegyeket is, hogy végre elhiggyem, tényleg pakolnom kell. Persze "nem volt egy ruhám se, amit fölvegyek", meg pont az nem volt kimosva, ami pont kellett volna - tudjátok milyen ez -, de nem volt mese, pakolni kellett, mert másnap korán ment a gép.

Az utazás apropója a közelgő szülinapom volt, ami abban az évben tényleg volt is. Azért írom ezt, mert nem mindig van ez így...  február 29-e csak 4 évenként van a naptárban...

Szóval másnap valóban Tunéziában találtam magam, méghozzá egy tengerparti szállodában, tengerre néző szobában, ahogy azt kell.:-) Csodálatos volt a februári hidegből újra visszatérni a napsütéses tengerpartra. Receptre írnám fel mindenkinek, komolyan MINDENKINEK!:-)

Istenien éreztük magunkat. Lógtunk a tengerparton, vízipipáztunk, bazároztunk, városnéztünk, jókat ettünk. Majd befizettünk egy 2 napos extra programra is, így voltunk egy szuper terepjáró túrán, megcsodáltuk El Jem amfiteátrumát, jártunk berber családoknál, hegyi oázisban, sőt még Star Wars forgatási helyszínen is.

A program tartalmazott még egy tevegelést is a sivatagban, amit nagyon vártunk, mert egy  bahreini tevefarmos élményünk óta bátran elmondhatom, hogy örökre a szívünkbe zártuk a tevéket. :)Ez a sztori is megér majd egy külön bejegyzést, de most vissza a Szaharába...

Szóval megérkeztünk a helyre, amit a Szahara kapujának is neveznek, tevékre ültünk, majd szép lassan, komótosan tevegeltünk a Szahara belseje felé. Közben Viktor már folyamatosan kamerázott engem, de ez sem volt feltűnő, elvégre turistáskodtunk már napok óta.:-) Aztán egyszercsak megállt a karaván, Viktor a tevehajtó fickó kezébe nyomta a kamerát, hogy vegyen minket és elkezdett beszélni arról, hogy mennyire szeret és hogy mennyire fontos vagyok neki. Másra nem nagyon emlékszem, (szerintem Ő sem, a videón meg a szél miatt semmi nem hallatszik), de még itt is azt gondoltam, hogy az lesz a befejezése, hogy ezért gondolta, hogy meglep egy ilyen utazással. De aztán előkapott egy kis ékszerdobozt és feltette azt a kérdést, amire szerintem minden lány vágyik a szíve mélyén.:-)))

Máig nem értem, hogy nem dobtam egy hátast a tevéről meglepetésemben...:-))

A válasz természetesen egy boldog "hogyne mennék Hozzád" volt.:-)

Aztán persze kiderült, hogy rajtam kívül az egész család tudott mindent. Ugyanis még az utazás előtti este Viktor egy nagy csokor virág és egy nem olcsó whisky társaságában elment a szüleimhez és ahogy azt illik, apukámtól megkérte a kezem, aki persze áldását adta ránk.

Természetesen az esküvőnkön is megemlékeztünk a különleges lánykérésről... Kadi Fatiha torta designer jóvoltából ott díszelegtünk az esküvői tortánkon:)

Az egész sztori Viktornak köszönhetően filmkockákon is elérhető. :-)

Jó szórakozást hozzá!

Szeretettel :

Melcsi

Eljegyzés from iMotive on Vimeo.