Anyák napja kapcsán az elmúlt időszakban sokat gondokodtam arról, hogy mit is jelent nekem az anyaság, miben változott meg az életem, az életünk Olivér megszületésével akár pozitív, akár negatív értelemben. Találtam ilyet is, olyat is, de ebben a bejegyzésben most azokat a dolgokat szedtem egy csokorba, amik pozitív változást hoztak a mindennapjaimba.
1. EGÉSZSÉGESEBBEN ESZEM
Nálam régebben az evés sosem volt központi téma. Megboldogult lánykoromban jól elvoltam a városi menzás kajákon és nem voltam kifejezett konyhatündér sem. No de az ember lánya a saját gyerekének, férjének nem ad ugye akármit, ezért igyekeztem fejlődni ez ügyben. Ráadásul Olivér nem egy nagy evő, így igen nagy kreativitást igényel a részemről, hogy a megfelelő vitaminokat, ásványi anyagokat valahogy beletuszkoljam a gyerekbe. Szóval amióta elkezdtük a hozzátáplálást, valódi dietetikussá képeztem ki magam. :-)
Például olyan alapanyagok jelentek meg a konyhánkban, amiről pár éve még azt sem tudtam, hogy micsoda.:-) A joghurtot amaránttal dúsítom, mert kiváló vasforrás, a fehér kenyeret felváltotta a rozs, illetve a teljes kiőrlésű, a kakaónk bio, a tejbegrízünk zab/rizs/mandula/kókusztejből készül, a pörkölt mellé bulgurt eszünk és ami a legjobban meglep, hogy az édesburgonyát is felismerem már a zöldséges pulton.:-)
Egyébként pedig az utóbbi 4 évben szerintem több gyümölcsöt és zöldséget ettem meg, mint egész eddigi életemben összesen. Persze alapból Olivérnek hámozom, szeletelem, főzőm, párolom, turmixolom és még ki tudja miket nem teszek ezekkel az alapanyagokkal, de hát egy gyerek mindig tud meglepetéseket okozni e téren is. Hogy mire gondolok?...például először kér egy banánt, de végül mégsem, aztán mégis, de épp nem azt, amit már kibontottam, hanem egy másikat:-)))
2. ÚJRA TUDOK A JELENBEN LENNI
Színezek, gyurmafigurákat készítek, mesét nézek, tornyokat építek, csúszdázom, homoksütit sütök a homokozóban. Repülőt keresünk az égbolton, percekig csodálunk meg egy kavicsot és virágot szedünk az út mentén...Végre újra megtapasztaltam, hogy milyen valójában és teljesen a jelenben lenni. Miért mondom azt, hogy újra? Hisz mindannyian voltunk gyerekek, amikor mi is ebben az éteri, tiszta állapotban léteztünk a világban. Nem rágódtunk a múlton és nem agyaltunk a jövőn, csak boldogan, csillogó tekintettel éltünk bele a világba...ahogy most a kisfiam is teszi. Csak aztán egyszer csak felnőttünk és elfelejtettük mindezt. Viszont mindannyian vágyunk rá, így jobb esetben önfejlesztő könyvekből, világmegváltó baráti beszélgetésekből, pszichológustól, Istentől, Buddhától, rosszabb esetben az alkoholtól, drogoktól várjuk a "visszaváltozásunkat".
Az elmúlt években nem kevés önfejlesztő könyvet olvastam el, amik épp erről szólnak, de végül a kisfiammal való mindennapok adták meg nekem újra ezt a kegyet.
3. VALÓBAN NEM ÉRDEKEL MÁSOK VÉLEMÉNYE
....de még mindig nem jól:-)
Már Olivér megszületése előtt is tudtam, hogy nem bírom a monoton dolgokat. Egyszerűen kiráz a hideg minden olyan dologtól, ami rendszeresen ismétlődik. Hálás vagyok a sorsnak, hogy sosem kellett ezen a téren megerőszakolnom magam, de azért még a nagy szabadságomban is belefutottam néha olyan monoton helyzetekbe, amikből nem volt menekvés. Amikor 8 hónapot dolgoztunk pl. Algériában egy 5 csillagos Sheraton Hotelben, én képes voltam ott is besokallni attól, hogy minden áldott este be kellett mennünk ugyanarra a helyre fellépni, ugyanakkor, kb ugyanazzal a műsorral... de ott tudtam, hogy egyszer vége lesz.Ezen tulajdonságom tudatában már Olivér születése előtt éreztem, hogy nagy valószínűséggel nehézemre fog esni bizonyos napirend szerint nevelni őt. Ebben igazam is lett.:-)Még mindig zavar, hogy ugyanazt a mesét századszorra is el kell olvasnom, ha dolgokat ugyanúgy, ugyanakkor kell csinálni, de Olivér kedvéért szívesebben megcsinálom, mert tudom, hogy egy kisgyerek számára mennyire fontos a rendszeresség. Ezért igyekeztem fejlődni ezen a téren Olivér megszületése után és ez sikerült is, magamhoz mérten egész jól.
Olivér érkezése előtt csak úgy tudtam reggel felkelni, ha ébredés után még legalább fél órát tudtam heverészni az ágyban. Képes voltam akár fél órával korábbra beállítani az ébresztőt, hogy aztán 5 percenként lenyomhassam a Szundit, hogy aludhassak még. Az elmúlt 4 év távlatából már tudom, hogy ez a típusú felkelés ÖRÖKRE a múlté. Az én kisfiam ugyanis amint felébred, azonnal kezdődik is a nap, már mászik is ki az ágyból és 1000 %-on pörög. Értem én, hogy tele van motivációval, hisz új nap virradt, amikor folytathatja a világ felfedezését, de miért kell ezt már hajnali fél6-kor elkezdeni??Szóval nagyon úgy tűnik, hogy én, aki mindig is éjjeli bagoly voltam (még a főiskolás éveimet is úgy éltem túl, hogy éjjel tanultam, éjszaka írtam a beadandókat), visszafordíthatatlanul, végérvényesen hajnali pacsirta lettem.
Ha tetszett a bejegyzés, találkozzunk a Zsebtündér Blog Facebook, vagy Instagram oldalán is, ahol további érdekes és hasznos tartalmakkal várlak Benneteket.
Szeretettel:
Melcsi
