A leszállás során, amikor már a sziget fölé értünk, kifejezetten úgy tűnt, mintha időközben  észrevétlenül elhagytuk volna a Földet és egyenesen a Marsra, vagy a Holdra készülnénk landolni.:-)))Leginkább a földrajzórákon látott domborzati térkép ugrott be a gépből lenézve. Lakott területnek nyoma sem volt, hatalmas kőtengernek tűnt az egész sziget. Báj-vigyorogva poénkodtunk a többiekkel az alánk terülő természeti képződményeket nézve, mindezek ellenére mégis tudtam, hogy hatalmas kaland vár ránk az elkövetkezendő hónapokban.

A gépből kiszállva azonnal megcsapott a magas páratartalom. Meleg volt és a távolban rengeteg pálmafa:-)))...ez ugye azért volt lényeges, mert Gabi barátunktól tudjuk, hogy „ahol pálmafa van, az már eleve rossz hely nem lehet. :-)"

Az ügynökség részéről egy nagyon szimpatikus férfi, Tony várt minket. A csomagokat egy furgonba tettük és indultunk is a szállásunk felé.

Lássuk csak mit is tesz az ember lánya, ha egy szép tavaszi napon felhívják telefonon, hogy lenne-e kedve fél évre a Zöld-foki szigetekre utazni énekelni, zenélni, tehát dolgozni.:-)

Elsőként tátott szájjal, hitetlenkedve bámultunk egymásra a szerelmemmel (hisz a felkérést ráadásul közösen kaptuk). Zavartan vigyorogtunk, majd hangos üdvrivalgásban törtünk ki és végül lehet, hogy még örömtáncot is jártunk.:-)

(Forrás:google.com)

(Forrás: google.com)

A Wikipédiát elolvasva már azt is tudtuk, hogy Afrika nyugati partjainál kell kutakodnunk a földgömbön.

Szép lassan megpróbáltuk feldolgozni, hogy az Atlanti-óceán kellős közepén fogjuk találni magunkat néhány hét múlva.:-)

(Forrás: google.com)

A megrendelő ügynökség oldaláról az elkövetkezendő napokban, hetekben folyamatosan érkeztek az információk:

Ekkor döntöttem úgy, hogy írok egy régi ismerősömnek, aki imádott fodrász barátnőm szerint már járt a szigeteken, hátha ír valami biztatót. Szerencsére írt is:-).